Bírók nélkül senkik vagytok! Amikor a játékvezetők döntenek

Az MKB Veszprém képviselői, Fazekas Nándor kapussal az élen a játékvezetőket is felelőssé tették azért, hogy a csapat kisesett a Bajnokok Ligájából a címvédő Kiel ellen. Megírom őszintén, a négyesdöntő helyszínének tudatában (Köln) és a két csapat költségvetése, a két ország közti különbség miatt előre borítékoltam, hogy nagyon meg kellene verni a németeket a továbbjutáshoz. Nem kellett hozzá nagy tudomány, így volt ez mindig.

A legfájóbb pont az 1954-es foci vb döntője, ahol Magyarország a németekkel játszotta a döntőt. A csoportkörben kivégezték a mieink az NSZK csapatát. Kocsi Sándor egymaga négy gólt szerzett, Hidegkuti duplázott és Puskás, valamint Tóth II József is vágott egyet-egyet. 8:3 lett ide. Igaz, az NSZK tartalékos felállásban játszott, de Liebrichnek így is sikerült szétrúgni Puskás lábát, ami miatt 30 percet emberhátrányban játszottunk (nem volt ekkor még csere). 

Az akkor már négy éve veretlen magyar csapat az első meccsen Dél-Koreának kilencest gurított, ezzel és a németek legyőzésével magabiztosan továbbmentek a mieink. 

Puskás viszont kihagyta a brazilok elleni negyeddöntőt és Uruguay ellen sem lépett pályára az elődöntőbe. A brazilok elleni 4:2 balhéval zárult, mivel a Dél-amerikaiak nem bírták elviselni, hogy ezúttal sem lesznek világbajnokok. Már ezt a meccset is megsínylette az Aranycsapat, ráadásként pedig ott volt a címvédő Uruguay elleni heroikus küzdelem, amit hosszabbításban sikerült megnyerni, de ezt is hozták a mieink 4:2-re.

Az NSZK eközben 2:0-ra lelépte Jugoszláviát, majd Ausztriát is kiütötte 6:1-re. Ezek után jöhetett a berni döntő, amelyen már pályára lépett Puskás is. Sokan vitatják utólag, hogy helyes döntés volt-e Sebes Gusztáv szövetségi kapitány részéről beállítani a Száguldó őrnagyot. Nem nagyon tudom, mit lehet ezen vitatkozni, mikor Czibor gólja mellett Puskás is rúgott kettőt. A magyar válogatott 8 perc után vezetett 2:0-ra, de Morlock és Rahn góljaival körülbelül ugyanennyi idő alatt 2:2 lett az állás, sőt, Rahn a 84. percben szerzett még egy gólt. Ezután jött Puskás második találata, amit William Ling játékvezető nem adott meg les címén. Tévedett, mert nem volt les.

Ezt a vereséget úgy is nehéz megemészteni, hogy tervben sem voltam akkor. Rossz belegondolni, milyen lehetett ezt átélni, pláne úgy, hogy egy szabályos gólt vettek el tőlünk.

Az 1958-as "égés" után, amikor Magyarország nem jutott tovább csoportjából, Chilében ismét ütőképes magyar válogatottat láthatott a közönség. Alberték Angliát és Bulgáriát is legyőzték, Argentínával pedig 0:0-s döntetlent játszottak a csoportban, így a magyarok veretlenül vághattak neki a negyeddöntőnek, ahol Csehszlovákia volt az ellenfél. És egy szovjet bíró, Latisev. Az eleinte foggal-körömmel védekező csehszlovákok Scherer góljával vezetést szereztek. Grosics Gyula már ezt is lesnek látta, Latisev sajnos nem. Bezzeg Tichy Lajosét gólját nem vette észre. A Honvéd játékosának szabadrúgása a lécről vágódott a gólvonal mögé, csak Latisev látta úgy, hogy nem volt bent a labda. A csehszlovákok 1:0-ra nyertek, Magyarország kiesett.

A 2008-as divízió I-es jégkorong-világbajnokságon viszont nekünk kedvezetek a játékvezetők, ráadásul a házigazda japánok ellen. Ladányiék 3-0-ra is vezettek a második harmadban, de vendéglátóink feljöttek egy gólra. Sőt, két perccel a vége előtt sikerült egyenlíteniük is, ám sem a játékvezetők, sem a gólbíró nem látta a hálóban a korongot (a hátsó vasról vágódott ki a lövés), videóbíró pedig nem volt a második vonalban, így szerencsénkre érvénytelenítették a találatot. Ez is kellett a 4-2-es diadalhoz és az A-csoportba jutáshoz.