Boston Marathon után... Megvédjük a városainkat!

A múlt heti Boston Marathonon történt tragédia után bejelentették, hogy jövőre is megtartják az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező utcai futóversenyt. A játéknak folytatódnia kell, tudjuk ezt 1972 óta és így van ez rendjén. Nem tudni, milyen hatással lesznek a bostoni események a világ többi utcai futóversenyére, de szerintem csak nőni fog tőle a résztvevők száma. Az emberek szeretik kimutatni az együttérzésüket. A London a saját maratonjára készül, mi meg ezen a hétvégén megvédjük Budapestet! Jön a 28. Vivicittá.

Jómagam 2010-ben indultam el először (ez volt a jubileumi huszonötödik vivicittá), de a rajtszámomat elkevertem, így elindulhattam ugyan, de az eredményemet nem regisztrálták. Így a huszongatodik Vivicittá klasszikus száma, a 12 kilométeres verseny (valójában 11.2 km volt) az első hivatalos városvédő futásom, regisztrált eredménnyel (valamivel több mint 1 óra, de kevesebb mint 61 perc) 2010-ben elhatároztam, hogy most már mindegyik Vivicittán el fogok indulni, ezt a fogadalmamat már tavaly sikerült megszegnem, rajtam kívülálló okok miatt. Idén nem kísérletezem a megdöntésével, inkább átváltok félmaratonira. Őszintén szólva nem érzek félelmet, engem ilyen szempontból nem - minden más szempontból nézve igen - érintenek meg mások tragédiái. Szóval, én tényleg úgy érzem, hogy velem nem történhet hasonló és másokat is ilyen hozzáállásra tudok biztatni.

A Vivicittá története 1986-ban indult Magyarországon. Az olaszoktól ered - innen a név -, akik szerették volna felhívni az emberek figyelmét történelmi, de túlzsúfolttá vált városaik értékeire. Magyarra fordítva "szeresd a várost!" - ez a verseny mottója. 

1986. április 5-én 2223-an neveztek az első budapesti Vivicittá versenyre, ami a margitszigeti Palatinus Strandtól indult, közülük 1580-an értek célba. A versenyzők a Margit hídon futottak ki a szigetről Budára, aztán vissza a Lánchídon, egy kis kitérő a Vörösmarty tér felé, majd a pesti oldalon észak felé az Árpád hídon értek vissza a futók a szigetre, a Palatinus előtti célba. A férfiaknál holtverseny alakult ki az élen: Szász László és az angol Hugh Jones egyaránt 37:39-es idővel teljesítették a távot. 40:33-as idejével Szabó Karolina lett a női győztes, aki a nemzetközi összesítésben ezzel a harmadik helyen végzett.

1989-ben 3714-ből mindössze 49 futó adta fel a versenyt. A nőknél diadalmaskodó Őzéné Sipka Ágnes a második lett a világranglistán. Ekkor amúgy 75 forint volt a nevezési díj.

A jubileumi, 10. Vivicittán alig érte el a 7 fokot a hőmérő higanyszála, így az addigi 4000-es rekordhoz képest jóval kevesebben, 1711-en álltak rajthoz 1995-ben. Ekkorra már 13 - nem csak európai - fővárosban és 43 olasz városban futottak egy időben. 2005-ben a huszadik születésnapját ünnepelte a verseny magyarországi pályafutása. Ez a nap, mármint 2005. április 17. már méltó volt a hagyományokhoz. Ekkoriban már 3.6 (Minicittá), 6.2 és 12 kilométeres távon is indulhattak a futók és volt egy 3 kilométeres táv gyaloglóknak is. A 9500 induló abszolút rekordot jelentett, a klasszikus számot két válogatott atléta nyerte. A férfiaknál Csillag Balázs, a nőknél pedig Tóth Lívia diadalmaskodott.

A 2011-es T-Home Vivicittá óta 21 kilométeres félmaratoni távot is futhatnak a sztahanovisták. Ebben az évben a nevezők száma átlépte a 15000-es határt is.

Hozzá kell tenni, hogy most már majdnem tizenöt éve Magyarországon sem csak a fővárosban vivicittáznak az emberek, hanem több vidéki nagyváros is csatlakozott a mozgalomhoz, így Szeged, Pécs és Kaposvár is.

Aki elindul a versenyen, az olimpikonok, paralimpikonok és egyéb hírességek egész sorával futhat együtt. Tavaly például Kovács "Kokó" István az egész családját megmozgatta az eseményen, de jelen volt Miklósa Erika operaénekesnő is, aki a látássérült Makádi Zsófiát kísérte. 

Kassai Viktor FIFA-játékvezető a Vivicittán

Vasárnap jön a huszonnyolcadik, aminek ezúttal Telekom Vivicittá Városvédő Futás a hivatalos neve. Futásra fel, de maradjon erőtök április 23., keddre is! Ezen a napon, este 6 órakor a Margitsziget Margit híd felőli végétől indulva egy körös futás/kocogás/gyaloglás lesz a bostoni áldozatok emlékére.

 Bostonban sem fordítanak hátat a futásnak