Nem balhésak, inkább kreatívak a magyar szurkolók - a legjobb lelátói koreográfusok

Rendteremtésbe kezdett az MLSZ. A szurkolói kártya bevezetése egyes szurkolótáboroknál a bajnoki és kupameccsek látogatásának felfüggesztéséhez vezetett (Ligakupára eddig sem járt senki). Nekem nincs bajom ugyan a szurkolói kártyával, de mindig kétségbe fogom vonni, hogy tényleg a szurkolók, ezen belül pedig a kritikus tömeg, az ultrák jelentenék a magyar labdarúgás legnagyobb problémáját. Ők azok a szereplői labdarúgásunknak, akik a maguk versengésében Európa élvonalához tartoznak és csak a folyamatosan apadó nézőszám miatt nincsenek mondjuk a legjobb öt között. 

Az egyik értékmérő a lelátói látvány, a koreográfia. Ebben a Kispest, az Újpest, a Ferencváros, a Debrecen, a Videoton és a Diósgyőr hívei viszik itthon a prímet. Mindegyik tábor produkciói közül választottam egyet.

A kispestiek számomra legkedvesebb koreográfiája 1999-ből való. Ezt a látványt egy Újpest elleni bajnokira készítették a piros-fekete ultrák. A betűk a Kispest-Honvéd Futball Club rövidítését adják, az 1909 az alapítási évet jelenti, a címert foggal-körömmel védő oroszlán pedig a klub egyik szimbóluma. A kivitelezés sem rossz, a mondanivalója pedig mindent visz és mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy miről is szól ez az egész.

Az újpesti szurkolók általában a Ferencváros elleni derbiken rukkolnak elő a leglátványosabb koreográfiákkal. 2010-ben klubjuk fennállásának 125. évfordulóját ünnepelték a lilák. A látványnak a klub, illetve Újpest kerület címere adták a keretet, középen pedig, az aranyerdőben lufikból rakták ki a jubileumi 125-ös számot. A csapat ráadásul 6-0-ra megnyerte a meccset.

A ferencvárosi szurkolók létszámukból adódóan nagyobb lélegzetvételű dolgokat is képesek megvalósítani. Az Albert-stadion búcsúmeccsén például egész stadionos látvánnyal rukkolt elő a B-közép. Egyszerű és nagyszerű ötlet, tökéletes kivitelezés. A csapat pedig 2-1-re nyert az Újpest ellen.

A fehérvári ultráknak is volt alkalmuk megmutatni, hogy mit tudnak ők és milyen kivitelezésre képesek a sima szurkolóik (ez mindig kritikus pont). A Slovan elleni EL-selejtező meccs előtt a magyar zászlót rakták ki kartonokból Sósótón. A látványt és a sikert is magáénak érezhette az egész ország. Szép munka volt!

A Diósgyőr szurkolói azt mutatták meg 2011 nyarán, hogy a másodosztályban is lehet nagyot alkotni. A borsodiak csapatuk NB I-be jutását ünnepelték egész stadionos látvánnyal a Cegléd elleni fieszta alkalmával. A "Bajnokcsapat" feliratú molinó mellett a tribünön a DVTK 1910 felirat díszelgett, piros és fehér kartonokból kirakva.

A debrecenieket - nem az edzőjük miatt- kondásoknak szokták "csúfolni" az ellenfeleik, aminek legnépszerűbb formája az "éhes a disznó..." című örökzöld. A lokisták vették a lapot és a DVSC hatodik bajnoki címének ünneplésekor előadták az Éhes kismalac történetét. Volt kiírás, kétrudas zászlók, molinó és még egy megafonos mesemondó is. Roppant leleményes húzás volt, nevetett is az egész nagyerdei stadion.

Persze a klubszeretet nem a koreográfián múlik. Ezt a Haladás szurkolói mutatták meg Zalaegerszegen az 1997-98-as bajnokságban, a következő üzenettel: "bár koreográfia nincs, azért imádunk Haladás".