Egy csapat van csak nyugaton...

Szombatra és vasárnapra is jutott egy-egy trófea Győr városának. A szombati kézi BL-diadal után vasárnap a focisták következtek, akik a Videoton debreceni botlását kihasználva, és a Ferencvárost legyőzve megszerezték a focicsapat történetének negyedik magyar bajnoki címét. A tulajdonost 10 éve még elzavarták volna a szurkolók, a tulaj meg a bajnokcsapat edzőjét küldte el annak idején.

1963-ban lett először bajnok az akkor Győri Vasas ETO néven szereplő csapat. Akkoriban a bajnokságot már letudó győri focisták egy soproni barátságos meccsen tudták meg, hogy ők lettek az elsők, miután a Ferencváros - amelynek egy pont elég lett volna az aranyéremhez - váratlanul kikapott Dorogon. 

Barna Sándor, Koós László, Orbán Árpád, Tamás László, Palotai Károly, Máté János, Szaló József, Korsós István, Orosz László, Povázsai László, Keglovich László, Kiss Zoltán, Szániel János, Tóth László, Glázer József, Adrigán Zoltán, Morvai Lajos, Izsáki László - ők voltak az első hősök. A csapat a BEK elődöntőjéig menetelt a következő évben, majd háromszor kupát is nyert.

Az 1980-as években jött az ETO második aranycsapata. 1981-ben még a 11. helyen végzetek a zöld-fehérek, aztán jött az akkor 40 éves Verebes József, aki újra a csúcsra repítette a klubot. 1981-82-ben 102 gólt szerezve, öt pont előnnyel (két pont járt a győzelemért akkoriban) végzett az élen a Rába, nem csoda, hogy Hannich Péter lett a gólkirály, aki huszonkettőt vállalt a temérdek gólból. 

A következő évben jobban megszorongatta a Győrt a Ferencváros és a Honvéd, de Verebes Mágus fiai állták a rohamokat, és az FTC-t egy ponttal megelőzve megvédték a címüket. A két zöld-fehér csapat a 80-as évek talán legemlékezetesebb meccsén játszott egymással 3-3-at a Rába-stadionban. Nyilasi két góljával a fővárosiak vezettek a szünetben, de az ETO egyenlíteni tudott, majd jött Nyilasi harmadik gólja, de a hajrában Burcsa ismét egyenlíteni tudott a három 11-est hozó meccsen.

Ezután újabb 30 szűk esztendő következett a győri fociban (az 1984-es kupagyőzelmet beleszámítva 29), amiből a 90-es évek volt talán a mélypont. Az 1995-96-os szezonban a 15., utolsó előtti helyen végzett a csapat a tabellán, és csak azért nem esett ki, mert akkor bővítették 18-ra az NB I mezőnyét, így az ETO egy sikeres osztályozó után első osztályú maradhatott.

2001-ben jött a feltámadás reménye, amikor egy üzletember érkezett Budapestről a Rába partjára. Tarsoly Csaba, a Quaestor Csoport elnök-vezérigazgatója (vagy a cégéhez állítólag közelálló FIDESZ) gondolt egyet, és megvásárolta a Rábától a labdarúgó-csapatot, a stadionnal és a hozzátartozó 17 hektáros területtel együtt. Akkoriban újnak számított ez a módi, és eleinte azzal vádolták a tulajdonost, hogy csak az ingatlan kellett neki.

Nem is ment a csapatnak, ám a tulajdonos egyáltalán nem volt közömbös, ő csak árasztotta a pénzt a csapatba. Annyira, hogy sokan már-már baleknak nézték. Varga Zoltán (kétszer), Tamási Zsolt, Kiprich József, Reszeli Soós István (ő is kétszer), Klement István - ők váltották egymást a kispadon a 2008-ig terjedő időszakban, de az eredmények csak nem akartak jönni. A morális mélypont a kezdeti időszakban volt, Vargát például szabályosan kiutálták a városból a szurkolók, és Tarsoly népszerűségi indexe sem akart nőni.

2007-2008-ban Egervári Sándor lett a Győr vezetőedzője, és a harmadik hely arra engedett következtetni, hogy szakmailag is rálépett a helyes útra a klub, amelynek vadonatúj stadionja 2006-ban már elkezdett épülni. A bronzérem után a csapat a grúz Zestafoni kiverésével a Vfb Stuttgart ellen próbálkozhatott, de a stuttgarti 2-1-es vereséget követően a Vfb 4-1-re nyert Magyarországon. Ráadásul a következő bajnokság sem úgy sikerült, ahogy a szakmai stáb eltervezte: a csapat a 13. helyen telelt, ami után Egervári Sándort menesztette Tarsoly. Az edző állítólag két obszcén rajzzal búcsúzott. Egyet a tulajdonos, egyet pedig Klement Tibor ügyvezető fiókjába helyezett el valaki. A papírokra rajzolt péniszek alá az volt írva, hogy "ennyit ér a szakma Győrben". A mostani szövetségi kapitány tagadta, hogy ő készítette volna a rajzokat, így ez csak feltételezés marad.

2009-ben ezzel a góllal bukta el a Győr a kétmeccses kupadöntőt

Dragoljub Beklavaccal húzta ki a tavasz végig a nyolcadik helyre felkapaszkodó, és a kupadöntőt esélyesként elbukó ETO, a 2009-10-es szezonra aztán érkezett a korábban a Ferencvárossal duplázó, a Sopronnal pedig kupát nyerő Pintér Attila, akivel meg sem állt a csapat a harmadik helyig. Az Európa-ligában a Nyitra elleni kettős győzelemmel nyitottak, és a kazah Atyrau sem jelentett akadályt. A Montpellier ellen 0-1 lett itthon (erős bírói ellenszélben), de kint az ETO nyert 1-0-ra, majd a 11-es párbajt is megnyerték a fiúk. A zágrábi Dinamo elleni rájátszásra elfáradt a csapat, a horvátok két szoros győzelemmel továbbmentek.

A csapatot rendre az a kritika érte, hogy nem játszik elég látványosan, és a sajtó mindig a "szuperigényes" győri közönség mögé bújt, akiknek a nagy része koránál fogva nem is láthatta játszani azt a csapatot, akik miatt annyira áhítozni kellett volna a négy-ötgólos győzelmek után. Addig fúrták Pintért, amíg a szurkolók tényleg elhitték, hogy nem annyira jó ez így, és ami még rosszabb: 2011 márciusában a tulajdonos is beállt a sorba, és menesztette Pintért, pontosabban közösen megegyezett vele. Jött Csertői Aurél, akitől aztán lehetett várni, hogy támadjon a csapat. Az ETO a kilencedik helyen fejezte be ezt a bajnokságot, de a következőben bekezdett a Csertői-csapat. Kár, hogy a tavaszi rajt itt sem sikerült. A Videoton elleni kupameccsen 5-1-re kikaptak a zöld-fehérek, a Haladással pedig "csak" 1-1-et játszottak. Az egy dolog, hogy ezek után összeült a válságstáb, és Csertőit menesztették, de még Klement Tibort is meglepte Tarsoly azzal a döntésével, hogy a napra pontosan egy évvel azelőtt menesztett Pintér Attilát hívta vissza a helyére. A vezetés azzal indokolta a döntést, hogy a régi-új mester már ismeri a helyi viszonyokat, és mivel időből van a legkevesebb, ezért két-három hét ismerkedés is végzetes lehet. Az UEFA már korábban kizárta az ETO-t a nemzetközi kupákból, így a bajnokságban megszerzett harmadik hely csak a lelkek megnyugtatására volt jó.

Pintért elsőre három évre szerződtette a tulajdonosi kör. A végső cél, a bajnoki cím a 2012-13-as szezonban lett aktuális, ám a Győr egy 4-1-es vereségbe szaladt bele az őszi (pontosabban nyári) nyitányon, aztán a Haladás ellen ikszeltek otthon a zöldek. Az előző években tapasztaltakat figyelembe véve meglepő, de Pintér maradt, és ezután viszont öt győzelem következett zsinórban, sőt, a 24. bajnoki meccséig veretlen maradt az ETO. A Kecskemét szakította meg a nagy sorozatot, sőt a Paks is fordított az ETO Parkban 3-0-ról, de ezek a botlások sem gátolták meg abban Sztevanovicsékat, hogy 30 év után újra Győrbe kerüljenek a bajnoki aranyak. 

Pintér Attila stílusát lehet kritizálni - magam sem lennék az ivócimborája -, de a hozzáértését és a fanatizmusát nehéz lenne megkérdőjelezni. Mindenre képes a cél érdekében. A Ferencvárosnál odáig fajult a dolog, hogy a 2004-es duplázást követően a saját játékosai írtak levelet a klubvezetésnek, amelynek tömören az volt a lényege, hogy nem akarnak tovább együtt dolgozni az edzőjükkel. Furulyás Jánosék azt mondták a mesternek, hogy ha maradni akar, javítania kell a "kommunikációján". Ezt a szerződésébe is bele akarták foglalni, amit ő inkább nem fogadott el, így felmondtak neki. A sors fintora, hogy épp az FTC ellen ünnepelhetett újra bajnoki címet.

Ezzel nincs vége a szezonnak, a Győri ETO - először története során - duplázhat, ha megnyeri a Debrecen elleni május 22-i kupadöntőt.