Juhász 10 másodperce

10 másodperc a válogatottban. Azt hiszem, nem csak én adnék sokat azért, ha legalább ennyi időre pályára küldenének a magyar nemzeti csapat meggypiros, vagy akár a fehér mezében. Nem tudom viszont, 77-szeres válogatottként hogy gondolnám, de biztos nem az újságíróknak panaszkodnék.

Juhász Rolandnak a vérében van a gólszerzés. A kudarcokat látszólag még szoknia kell. Csatárként kezdte, de később védőként lett ismert és elismert tagja a magyar válogatottnak. 2004 áprilisában debütált Japán ellen. A zalaegerszegi meccsen rögtön gólt szerzett, a csapat pedig 3-2-re nyert.

Jóban-rosszban a nemzeti csapat rendelkezésére állt, elmondása szerint akkor is jött, amikor klubja, az Anderlecht  nem akarta engedni, és akkor is megjelent a magyar csapat edzésein, ha sérült volt. 2005-ben lett az Anderlecht játékosa, ahol 2012 nyaráig több mint 200 meccset húzott le. Volt, hogy ő játszotta a legtöbb tétmeccset egy éven belül az európai bajnokságokban játszók közül, és 2010-ben még kapós volt a magyar védő. Az Anderlecht túlzottan ragaszkodott hozzá, magyarán Juhász és menedzsere álláspontja szerint sokat kértek érte, ami abból a szempontból jó utólag, hogy kihagyhatatlan volt a belga csapatból, ezáltal pedig  magyar válogatottból is. Juhásznak tehát nem volt kudarcélménye a mellőzöttség terén. 

Juhász Roland emlékezetes pillanatai

2012 nyarán aztán megérkezett Brüsszelbe a konkurencia, John van den Brom személyében, Juhász pedig maximum edzésen találkozott a labdával, vagy a válogatottban. Egervári Sándor ugyanis kitartott mellette. A mi szövetségi kapitányunk amúgy is szeret "jótékonykodni". Németh Krisztiánnak is megadta a lehetőséget, amikor a fiatal támadó mélyen volt, és Rudolf Gergelynek is bizalmat kapott, amikor még csak sejtette az ország, hogy semmit nem fog csinálni Diósgyőrben. 

Januárra azonban elfogyott a türelem, és Egervári kihagyta Juhászt a fehéroroszok ellen készülő keretből. Nem küldhetett csatába a románok és a törökök ellen egy olyan játékost, aki hónapok óta nem játszik. Juhász ekkor fakadt ki először.

Aztán hazajött kölcsönbe a Videotonhoz, jól is játszott Fehérváron, amikor lehetőséget kapott, és Egervári Sándor újra behívta Rolit a múlt heti Kuvait elleni meccsre készülő válogatott keretbe. Játszott is. De csak 10 másodpercet. Juhász nem tudta leplezni elégedetlenségét, az arcára volt írva az egész háta mögött hagyott szezon. Ami másnak a mennyországot jelentené, az számára maga volt a pokol. Talán megalázva is érezte magát. Hat napig hallgatott, aztán görögországi nyaralása közben a Nemzeti Sportnak adott interjúban kifakadt. Azt mondta, hogy neki nem kell ajándékba a címeres mez, a kapitány csak akkor hívja őt, ha valóban a csapat segítségére lehet.

Érdekesség, hogy Juhász egyszer már - még az Egervári-éra első konfliktusakor - szembement a kapitánnyal. Legalábbis nyíltan véleményt formált, hogy szinte mindenben egyetért a 2010 őszén nyílt levelet megfogalmazó és a válogatottságot lemondó Huszti Szabolccsal (aki amúgy jó barátja Juhásznak). Persze, Juhász nem mondta le a válogatottságot. Idén januárban jött a második kifakadás, most pedig a harmadik.

Azért soroltam idáig Juhász érdemeit, mert nagyra tartom a munkásságát. De jobban, mondhatnánk profibban kéne viselnie a kudarcokkal teli időszakát is. A modern labdarúgás játékosai gladiátorok. Aki kihullik, annak a helyére érkezik másik gladiátor. Gyanítom, hogy Juhászért idén sem fognak kapkodni a piacon, legfeljebb az NB I-ben juthat neki hely. Husztinak volt lehetősége külföldön bizonyítani, Rolandnak viszont itthon kell majd duplán hajtania, hogy eladja magát, emellett pedig a válogatott jelentheti számára a kiugrási lehetőséget.

Nem a nyilvánosságra tartozik, hogy mit érez a szövetségi kapitány döntése miatt. 10 másodperc alatt, 1-0-s vezetésnél mondjuk ki lehet vágni a labdát a stadionból. Ha meg kevés az idő, akkor lehet még jobban játszani, ki lehet fakadni Egervárinál, vagy le lehet mondani a válogatottságot. Akár nyílt levélben.