Indián újra Csepelen

Horváth-Kolonics - így ismerte őket mindenki. Aztán sajnálatos módon Kolonics György lett az ismertebb, de aki látta az atlantai döntőjüket, ismeri Horváth Csaba teljes nevét is. Indián eltávolodott a sportágtól, de most edzőként visszatért Csepelre.

Horváth Csaba idén lesz még csak 42 éves (Koló 41 lenne júniusban.). A KSI-ben kezdett kenuzni, majd egy év múlva, egészen 19 éves koráig a Honvédban versenyzett. Utána, 1990-ben ment át Csepelre. Ott két év múlva Ludasi Róbert mesteredző összehozta Kolonics Györggyel, mármint egy kenuba irányította őket, és elindult a páratlan páros sikertörténete, ami gyakran dupla párosra volt, mivel négyesben is taroltak. 

1993 - ekkor két koppenhágai arannyal vágtak neki a sikerútnak - és 1998 között összesen 13 világbajnoki címet lapátoltak össze. Koloniccsal hatszor diadalmaskodott párosban, a különböző távú négyesek tagjaként pedig hétszeres világbajnoknak mondhatja magát. Koppenhága, Mexikóváros, Duisburg, Dartmouth és Szeged - ezek az aranyvárosok.

És Atlanta. A legnagyobb boldogságot harminchat ezredmásodperc hozta meg Horváth Csaba és persze Kolonics György életében. C2 500 méteren ennyivel nyertek olimpiai bajnoki címet.

A páros 1000 méteren is összelapátolt egy bronzérmet, nem csoda, hogy 1995 után abban az évben is ők voltak az év magyar csapata, Horváth ráadásul az év kenusa is lett (hogy lehetett ezt eldönteni?), akárcsak 1998-ban.

A Horváth-Kolonics páros 1997-ben Európa-bajnok is lett, utoljára pedig 2000-ben láthattuk őket együtt, a szegedi világkupán. Horváth ezután visszavonult. Civil pályafutását elősegítve sportmenedzseri diplomát szerzett és hivatásos szakács is lett. Nem csoda, hogy pizzériát nyitott, ezen kívül viszont nem nagyon lehetett hallani felőle. Kolonics György halála után ő volt a Kolonics Alapítvány egyik alapítója. "Gyurival éveken keresztül egy csapatban dolgoztunk, a napi munkakapcsolaton kívül azonban minket összekötött az is, hogy egy párosnak voltunk a tagjai... Emberileg és szakmailag is közelebb álltak hozzám a csepeli dolgok, az egész miliő, a víz, Ludasi Robi, az edző, a csapat többi tagja, valahogy így volt egész kerek az a valami, ami akkoriban a csepeli klubot jellemezte. Ezért amellett tettem le a voksomat... Abból a csapatból eredményei miatt már akkor kimagaslott Koló, hiszen juniorként neki már a felnőttek között is voltak eredményei, ráadásul egyesben. Ennek ellenére közvetlen, normális tudott maradni, nem játszotta a menőt, mint általában máshol sokan, ez pedig nagyon imponált számomra. Az egész csepeli csapat nagyon könnyen és hamar befogadott, pozitívan álltak a máshonnan érkező új fiúhoz, ez nagy részben volt köszönhetően annak a Kolonics Györgynek, aki eredményességével, képességeivel és emberi stílusával döntően meghatározta és befolyásolta annak a csapatnak a munkához való hozzáállását és az egész stílusát." - ezek az emlékek kavarogtak Horváthban társa halálának első évfordulóján, 2009-ben.

Nem csoda, hogy Indián visszatért Csepelre. Tizenegy évig szinte lapátot sem fogott, aztán valahogy megtalálták őt. Két sárkányhajós csapat edzésit is irányította, idén pedig mestere, Ludasi Róbert kérésére mondott igent, aki visszahívta Csepelre. Horváth két hete merült csak el a munkában. 12-14 éves fiatalokkal dolgozik, de ahogy nekik, úgy neki is szoknia kell a maga szerepkörét, ami fenekestül felforgatta az életét. Azt mondja, nagyon tetszik neki a munka. Még szép! Ludasi csak nem akar rosszat a tanítványának.