Külföldi edzők Magyarországon

Állandó vita tárgyát képezi, hogy van-e hely ennyi idegenlégiósnak a magyar fociban. De mi a helyzet a kispadokkal? A Vasas például folyton leszerepel a külföldi trénereivel, bár, úgy néz ki, hogy ők direkt csinálják. Marco Rossi és Ricardo Moniz viszont színesítik a magyar focit, és már most elmondható, hogy nyert velük a labdarúgásunk. És a múltban is találni sikeres "idegeneket".

"Az én szememben még egyik sem bizonyított teljes mértékben, mondhat bárki bármit. A külföldi edzőknek a magyar válogatott kispadja vagy egy NB I-es klub csak egy ugródeszka. Nem ők fogják a magyar foci gondjait, kérdéseit megoldani, ők a saját érdekeiket nézik - ez jól is van így -, de ez csak egy darabig igaz." - ezt Pintér Attila nyilatkozta tavaly a csakfoci.hu oldalon. Sok igazság van benne, és nyilván egy idegennek nem annyira szívügye, hogy mi lesz a magyar focival, de vannak olyanok, akik már bizonyítottak. De a többség nem.

A finnországi Rovaniemi városa meghatározó hely a Kispest-Honvéd szempontjából. Itt látta meg a napvilágot 1945-ben Martti Kuusela. Munka - ez volt a mottója, amit korábbról már ismert és magáénak is vallott a kispestiek akkori belga befektetője, Louis De Vries is. A finn válogatottat az 1986-os vb-re kijuttató - játékosként kétszeres válogatott - szakember 1992-ben került Belgiumból Magyarországra, és az 1992-93-as bajnokságot meg is nyerte a piros-feketékkel. A következő bajnokságban egy Újpest elleni döntetlent követően távozott a kispadról. Az őt követő Dimitrije Davidovics a százalékos mutatók alapján a legeredményesebb itthon dolgozó külföldi tréner volt a maga 77%-os teljesítményével, de egy egész szezont nem töltött el a kispesti kispadon. Kuuselára visszatérve, a finn később Görögországban is dolgozott az Arisz és a Panioniosz csapatainál, mostanság pedig szakkommentátorként tevékenykedik hazájában.

Kapusból lett kiváló edző Marijan Vlak, aki a Dinamo Zagreb mellett Magyarországot kedvelheti a legjobban. Az 57 éves mester 1999-ben került a Ferencvároshoz - ő volt a zöld-fehérek első külföldi trénere. Ugyan csak a második lett a zöld-fehérekkel, a szurkolók elismerték a munkáját, és ez ritkaságnak számít a IX. kerületben. 2006-ban a Fehérvár csapatát edzette, a legutóbbi bajnokságban pedig a Vasas trénere volt, ráadásul egy szezonon belül kétszer. Szerencsére túl komoly ember ahhoz, hogy lejárassák bárhol, de a Vasas vele (is) esett ki tavaly az első osztályból.

Lothar Matthäus a legnagyobb talány az itthon dolgozó edzők közül. A labdarúgóként az egyik legsikeresebb német labdarúgó edzői karrierje ígéretesen indult. A Rapid Wien után a szerb Partizan Beográdnál vállalt munkát, és a Newcastle kiverésével a Bajnokok Ligájába vezette a fekete-fehéreket. A zvezda magasságába (BEK-győzelem) már nem emelte a csapatát, a BL-kiesést követően ugyanis Magyarországra szerződött. 2004. január 1-jén állt munkába, mint a magyar válogatott szövetségi kapitánya, aztán nem is olyan lassan kiderült, hogy a német szakembert inkább üzleti szempontból érte meg idehozni. A Bozóky-Puhl-Hrutka-Pellady tengely elég jól elvolt a világsztár Magyarországra csábításából, a focinknak viszont inkább a reklámértéke javult, mintsem a világranglistás helyezése. A magyar válogatott olyan csapatokkal mérkőzött meg, mint Brazília (sikerült is némi haszonért eladni a selecao elleni veretlenségünket), Németország (2-0-ra vertük őket az Eb előtt), Franciaország, Argentína, és 2005-ben a Real Madrid is hazánkba látogatott, ahol Puskás Ferenc válogatott néven pályára lépő magyar csapat szebb mezben is pályára léphetett volna a sárga bwines helyett. Mondjuk magyar címeresben. Persze, értjük, csak nem értjük meg az okokat.

A Közép-amerikai szigetország, Antigua és Barbuda elleni slágermeccs tető alá hozása is hagyott kívánnivalót maga után, a válogatott pedig összességében nem lépett előrébb. Herr Matthäus nélkül mindenesetre legalább három tucatnyival kevesebb válogatott futballistánk lenne.

Lotharhoz hasonlóan a játékosként két Bajnokok Ligáját nyerő, edzőként korábban Angliában praktizáló Paulo Sousa is felkavarta az itthoni állóvizet. Egyrészt lefejelt egy újságírót, ami után klubja, a Videoton kiállt mellette, másrészt pedig  a magyar bírói kart is rendszeresen terrorizálta verbálisan. Az első évben nem sikerült komoly eredményt elérnie a meglehetősen arrogáns mesternek - a Szuperkupát és a Ligakupa-győzelmet ne tekintsük annak -, a második szezonban viszont az Európa-liga csoportkörébe vezette a Videotont, ahonnan még az utolsó forduló előtt is volt esélye továbbjutni a Sportingot és a Baselt is legyőző csapatnak. És a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a futballisták nagyon közel álltak játékospárti, de kemény mesterükhöz. Sousa végül nem töltötte ki hároméves szerződését, családi okokra hivatkozva ugyanis 2012 decemberében távozott Magyarországról.

A határon túli magyarokat is beleszámítva 33 külföldi edző dolgozott, vagy dolgozik a magyar élvonalban. Jó néhányuk itthoni tevékenységéből profitálhattunk, de Ioan Patrascu, Octavio Zambrano, vagy Szlobodan Kusztudics neve már csak legelvakultabbnak mond bármit.